Alex Younger (a lenti képen), a brit hírszerzés igazgatója a globalizáció „sötét oldalára” figyelmeztet: a terroristák a modern technológiát használják a gyilkolásra.

A világhírű brit titkosszolgálatok évek óta kénytelenek részt venni abban a technológiai fegyverkezési versenyben, amely a globalizációnak és a modern internetes technológiák elterjedésének köszönhető, másképpen esélyük sem lenne a leselkedő veszélyek elhárítására. A hírszerzők és titkosügynökök pedig ezzel párhuzamosan egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve, a terroristák és kiberbűnözők ugyanis az elmúlt években nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy felfedezzék a különböző szolgálatok működését.

A hírszerzés igazgatója – akit titkosszolgálati körökben csak „C”-ként emlegetnek - hivatalának elfoglalása óta először beszélt arról, hogy küldetésének legfőbb céljának tekinti, hogy a titkosszolgálatok profi ligájában tartsa az MI6-et. Tudjuk, hogy a modern technológia valóságos áldást jelentett a biztonsági szolgálatok számára, de legalább akkora kockázatot is jelent az ügynököknek. Maga Younger is bevallotta, hogy nyugtalanságot érez amiatt, hogy fedett tevékenysége helyett a nagy nyilvánossággal járó igazgatói posztot kell betöltenie. Sokat elmond a körülményekről, hogy Youngert tavaly októberben azért nevezték ki az MI6 élére, mert a szervezet kisebb válságba került azok miatt a dokumentumok miatt, amiket Edward Snowden hozott nyilvánosságra a hírszerzési módszerekről.

Annyi biztos, hogy a fejlett technológiák felbecsülhetetlen lehetőség a titkosszolgálatok számára, hogy a lehető legtöbb információt gyűjtsenek barátaikról ellenségeikről, és hogy még átgondoltabban cselekedhessenek. Ha azonban a hírszerzési szoftverek és hardverek illetéktelen, rosszindulatú kezekbe kerülnek – netán terroristákéba -, legalább akkora károkat is lehet velük okozni a világ számára. Főként ez az oka annak, hogy a többi mellett az MI6 is fegyverkezési versenybe kényszerült, hogy mindig legalább egy lépéssel az ellenség előtt járjon.

Miért csak a kudarcokról hallunk?

Az egész világ szemtanúja annak, ahogy például az Iszlám Állam kihasználja közösségi portálok lehetőségeit a propagandaanyagok terjesztésére és tagtoborzásra. A nyugati titkosszolgálatok azonban egyetlen terroristát sem tudtak azonosítani ezeken az internetes platformokon keresztül. Talán pont azért, mert a dzsihádisták nagyon is jól tudják, hogyan maradjanak teljesen névtelenek…

Az összkép persze nem ennyire egyszerű. A 2005-ös londoni terrortámadás óta az MI6 évente legalább két nagyszabású merényletet akadályoz meg. De a hasonló szervezetek talán legnagyobb átka, hogy ezek a sikeresen megakadályozott terrorakciók híre értelemszerűen nem jut el a nyilvánossághoz, éppen ezért nevezik az MI6-hez hasonló szervezeteket titkosszolgálatoknak. A közvélemény így viszont csak a kudarcok alapján alkot ítéletet róluk, ami a teljes működésüket nézve igazságtalan. És szintén a titkosszolgálatok vitorlájából szedi ki a szelet, hogy a legnagyobb szoftverfejlesztő cégek egyre kevésbé keresik az együttműködést a hasonló szervezetekkel. A különböző hackercsoportok ugyanakkor egyre többet dolgoznak azon, hogy olyan szoftvereket fejlesszenek, amelyek a hétköznapi internet-felhasználók számára is teljes anonimitást biztosítanak. Ezeket pedig a dzsihádisták és más ideológiájú terrorszervezetek nagy előszeretettel használják.

Mindezek fényében egyre több titkosszolgálati vezető és szakember véli úgy, hogy ezen a tendencián csak úgy lehet változtatni, ha a szolgálatok visszatérnek a hagyományos hírszerzési módszerekhez. Magyarul:

több James Bondra van szükség, és kevesebb Edward Snowdenre.

Ami azonban biztos: a nyugati társadalmaknak végre el kell fogadniuk, hogy a teljes biztonság a 21. században nem más, mint illúzió.