Az elmúlt hetekben a Kreml-ben történt több kinevezés is arról tanúskodik, hogy Vlagyimir Putyin jelentősen növelte az FSZB befolyását. A hírhedt orosz titkosszolgálat, a KGB egyik utódszervezete ugyanis az elmúlt időszakban új kihívásokkal nézett szembe: a potenciális konkurenciának tekinthető Belügyminisztérium egyre növekvő hatalma, a belső tisztogatások, és az olyan FSZB-ellenes erőkkel való küzdelem, mint például Ramzan Kadirov csecsen elnök. Putyin elnöksége elejétől a döntőbírója a titkosszolgálatok és konkurens erőik küzdelmének, éppen ezért is értékelődik fel manapság a kérdés: az elnök miért éppen a gazdasági nehézségek közepette hozta meg ezeket a döntéseket?
Alig egy hónap leforgása alatt az FSZB három tisztviselőjét is kulcsfontosságú állami pozíciókba emelték. A kémelhárítást vezető Oleg Sziromolotov (a lenti képen) március 19-i hatállyal külügyminiszter-helyettes lett, emellett rábízták a terrorellenes műveleteket is. Az ő kinevezése különösen érdekes, mert az FSZB emberei ritkán töltenek be ilyen magas pozíciót a Külügyminisztériumban. Az FSZB ugyanis a belbiztonsági szolgálat, ezért hagyományosan a hazai hírszerzés a feladata. A külügyi területeket inkább az SZVR, vagyis a Külföldi Hírszerző Szolgálat szokta ellenőrizni az moszkvai adminisztrációban. Sziromolotov – aki a 2014-es Szocsi téli olimpia biztonsági főnöke volt - ráadásul az első külügyminiszter-helyettes, aki terrorelhárítási tapasztalatokkal rendelkezik.
Igor Barinov-ot, az FSZB egyik ezredesét az újonnan alapított ún. Nemzetiségi Ügyek Szövetségi Ügynöksége (Federal Agency for Nationality Affairs) élére nevezték ki. A szervezet pontos tevékenysége eddig tisztázatlan, de az biztos, hogy ők felügyelik az összes nemzetiségekkel foglalkozó állami szervezetet. Ráadásul olyan kipróbált, FSZB-párti arcok vannak a környékén, mint a vezérkari főnök-helyettes Vjacseszlav Vologyin, vagy éppen a korábbi dagesztáni elnök, Magomedszalam Magomedov. Ők ketten régebb óta kulcsszerepet játszanak a Kreml kisebbségi nemzetiségi politikájának kialakításában.
Valószínűleg mindkét kinevezéssel az FSZB arra tesz kísérletet, hogy megerősítse befolyását az etnikai ügyekben, amelyhez most szorosan kapcsolódik a terrorelhárítás kérdése is. Az utóbbi időben ugyanis egyre éleződik a konfliktus az FSZB és a csecsen elnök, Ramzan Kadirov (a lenti képen, Gerard Depardieu társaságában) között, aki az utóbbi időben igen komoly sikereket ért el ebben a küzdelemben. A szolgálatnak például semmiféle ellenőrzése nincs a 40 ezer tagot számláló csecsen hadsereg fölött, ráadásul a csecsen nemzetiségűek nagy része szerte az országban – többek között Moszkvában - élnek, és kevés kivétellel abszolút hűségesek Kadirovhoz. Mindezek ismeretében már teljesen érthető a két kinevezés: Barinov dolga, hogy vigyázó szemeit a nemzetiségi ügyeken tartsa, míg Sziromolotov figyelemmel kíséri Kadirov külföldi pénzügyi és politikai kapcsolatait.
A harmadik komoly kinevezés, amelyben érintettsége van az FSZB-nek, már az orosz viszonylatban meghatározó energetikai területen történt. A korábbi FSZB-igazgató, Nyikolaj Patrusev fia, Andrej Patrusev a Gazprom Nyefty (a Gazprom olajipari ágazata) igazgatóságában kapott széket. Putyin elnök több mint 10 éve igyekszik a két energetikai óriást, a Gazpromot és a Rosznyefty-et egymástól teljesen szeparáltan működtetni, hogy így egyensúlyozza az egyre nagyobb befolyásért küzdő két hatalmi kört. A Rosznyefty-nél ezt egyszerűen oldották meg: a cég igazgatóságának elnöke, Igor Szecsin maga is az FSZB tisztviselője. Az elmúlt években Szecsin próbált befolyást szerezni a Gazprom berkeiben, amely Dimitrij Medvegyev elnöksége alatt némileg liberálisabb körök felügyelete alá került. Ez többé-kevésbé sikerült is neki: embereit idővel egyre több kisebb-nagyobb hatalommal járó pozícióba ültették. A mostani igazgatósági kinevezés pedig már egyértelműen azt jelzi: az FSZB megkérdőjelezhetetlen befolyást szerzett az energiaszektorban is.
Ez a három komolynak nevezhető pozicionálás egyúttal felveti a kérdést: vajon Putyin elnök saját elhatározásból hozta meg a döntéseket, vagy esetleg az FSZB nyomására? Ez már lehet, hogy félig az összeesküvések kategóriájába tartozik, de a mai napig nem kaptunk arra elfogadható magyarázatot, hogy Putyin miért tűnt el márciusban 10 napra a nyilvánosság elől. Ezzel kapcsolatban vannak olyan pletykák, amelyek szerint ez idő alatt az elnök megpróbálta periféria tenni az FSZB riválisait, mint például a már említett Belügyminisztériumot és a csecsen titkosszolgálati egységeket. Az biztos, hogy Putyin éppen akkor lépett le, amikor az FSZB és Kadirov közötti konfliktus rendkívül kiélezett volt, több szakértő még a Nyemcov-gyilkosságot is ennek a „belháborúnak” tulajdonítja. Az orosz hatóságok persze öt csecsen férfit gyanúsítanak a merénylet elkövetésével, ami kvázi egyenértékű azzal, mintha magát Kadirovot vádolnák. Az elhúzódó kelet-ukrajnai konfliktus ugyanakkor megint csak a keményvonalas moszkvai biztonsági elit pozícióit erősíti, akik azt vallják, hogy Oroszországnak sokkal inkább önellátónak kellene lennie, és kevésbé kellene együttműködnie a nyugati hatalmakkal.
Az nem kérdés, hogy az FSZB hatalmi terjeszkedése zajlik Oroszországban, az viszont már igenis kérdés, hogy Putyin támogatásával, vagy anélkül…